•    Kölcsey Ferenc pályája
•    (1790–1838)

 
•    Költõ (Himnusz), esztéta (Mohács, Nemzeti hagyományok), politi¬kus (szatmári és pozso-nyi beszédek), nevelõ (Parainesis)
•    Tisztaság, szenvedély, erkölcsi szigorúság jellemzi

•    Életének állomásai: Szõdemeter, Álmosd, Debrecen, Pest, Kölcse, Cseke, Pozsony, Cseke


•    Nyelvészeti és kritikusi munkássága

•    A nyelvújítási harc résztvevõje SZEMERÉvel KAZINCZY oldalán – Felelet a Mondo-latra (1814): „Újítás még a pallérozot-tabb nyelvekben is szükséges”

•    Kritikusként CSOKONAI népiességét pallérozat¬lanságnak ítélte, BERZSENYIt dagályosnak, helyenként provinci¬ális¬nak tartotta, nem értette metaforákat teremtõ képzeletét s úgy látta, „költõi géniusza már kimerült” (1817)
•    Eltávolodott KAZINCZYtól (eredetiségigény; majd az „Iliász-pör”)
•    Lasztóci leveleiben elhatárolódott a szélsõ-séges nyelvújítási megnyilvánulásoktól

•    Válság, majd kibontakozás:  a tízes évek végén, a húszas évek elején (Kölcse, Szatmárcseke)
•    1823: Himnusz, Vanitatum vanitas


•    Közéleti pályája

•    1829-tõl megyei tisztségviselõ
•    1832-tõl 35-ig országgyûlési képviselõ, a reformerek egyik vezéregyénisége; beszédei:          
•    „a magyar játékszínrõl”, „a szatmári adózó nép állapo¬táról”, „a magyar nyelv ügyé-ben”, „vallásról vallásra való sza¬bad átme-net tárgyában”, „a szólásszabadságról”, „a len¬gyelek”, „a papi dézsma” s „az úriszék” ügyében beszél
•    „Jelszavaink valának: haza és haladás”
•    A perbefogott Wesselényi védelme


•    Értekezõ prózája

•    1826:  Nemzeti hagyományok, Mohács
•    1835: Búcsúja az országos rendektõl
•    1837: Parainesis


•    Lírája

•    Klasszicista, szentimentális és romantikus jegyek egyaránt fellelhetõk
•    „Kölcsey lírai jelleme … szélsõségek között hányódó … kedély”           (HORVÁTH JÁNOS)

•    A vergõdõ, elvágyódó lélek verse az Elfojtódás (1814)
•    Szen¬ti¬¬mentalizmusa nem divat, hanem sor¬sá¬ból, egyé¬ni¬ségébõl következõ átélt valóság
•    A romantikus elvágyódás versei a Hervadsz és a Csol¬nakon –„Röpülj, égi vándor, / Föld s víz felett, / Sorsom, ah, nem adta / Szállnom veled!”
•    A komor pesszimizmus verse, a Vanitatum vanitas (1823) szerint minden hiábavaló, minden csak tünemény, boly¬gó fény, pára, buborék, szivárvány, füst, holdvilág
•    A Rebellis vers – az elmulasztott történelmi lehetõségekre, a Huszt (1831) a cselekvõ hazafiasságra ösztönzõ költemény
•    Szobránci dal    Zrínyi dala (1830)
•    „Hol van a hon, … a bérc, … a nép?”
•    „Névben él csak, többé nincs jelen.”
•    A vándor és a költô párbeszéde után a költô és a könyör¬te¬lenül ítélô Sors dialógusa a

•    Zrínyi második éneke (1838)
•    A nemzethalál réme (HERDER), külsõ és belsõ veszé¬lyez¬tetettség („öngyermeki”)    
 

•    Irodalomszemlélete

 
•    Értekezõ prózája

•    A nyelvújítási harc résztvevõje SZEMERÉvel KAZINCZY oldalán – Felelet a Mondolatra (1814): „Újítás még a pallérozot-tabb nyelvekben is szükséges”

•    Kritikusként CSOKONAI népiességét pallé-rozat¬lanságnak ítéli, BERZSENYIt dagá-lyosnak, helyenként provinci¬ális¬nak tart-ja, nem érti metaforákat teremtõ képze-letét s úgy látja, „költõi géniusza már ki-merült” (1817)
•    Véleménye szerint régi irodalmunk rendkí-vül szegényes (kevésre tartja pl.  Tinódit)
•    Eltávolodása KAZINCZYtól (eredetiségigény; majd az „Iliász-pör”)
•    Érdeklõdés a népköltészet iránt („a paraszt dal tón¬ját talál¬gatám”)
•    A költészet lényege = a világ dolgairól úgy beszéljünk, hogy egyben megszépítjük azt

•    Mohács (1826)

•    Nemzeti hagyományok (1826)

•    Korábban KAZINCZY hatására még a világpolgárság szó¬szólója – a húszas évek közepén a romantikus nemzet¬felfogás képviselõje – „Egész nemzeteknek, szint-úgy mint egyes embereknek, megvannak az õ különbözõ koraik.”
•    A hagyományok fontossága
•    Ha elszakadunk múltunktól, hagyomá-nyainktól – létünk kerül veszélybe!
•    A nemzeti önismeret fontossága

•    A fejlõdés két válfaja
•    szerves, belsõ kezdeményezésbõl kiinduló  (az ókori Hellász)
•    idegen példa alapján (pl. a rómaiak)
•    A nemzet fogalmába a jobbágy is beletartozik
•    „A való nemzeti poézis eredeti szikráját a köznépi da¬lok¬ban kell nyomozni”            

•    A politikus beszédei

•    1829-tõl megyei tisztségviselõ
•    1832-tõl 35-ig országgyûlési képviselõ
•    „a magyar játékszínrõl”, „a szatmári adózó nép állapo¬táról”, „a magyar nyelv ügyé-ben”, „vallásról vallásra való sza¬bad átme-net tárgyában”, „a szólásszabadságról”, „a len¬gyelek”, „a papi dézsma” s „az úriszék” ügyében beszél
•    „Jelszavaink valának: haza és haladás.”

•    A cselekvõ hazafiság – nemcsak unokaöcs-cséhez szóló – írása a Parainesis (1834)
•    „A társaságban született ember nem önmagáé.”

•    1838. WESSELÉNYI: „Nem közénk való volt.”


•    Himnusz

 
•    Megírásának napja: 1823. január 22.                          
•    1989-től  a Magyar Kultúra napja

•    Nemzeti önazonosságunkat kifejezõ ének –megzenésítõje Erkel Ferenc (1844)
•    A 16–17. századi protestáns prédikátor-költõ nézõ¬pont¬jából – a jeremiádok törté-nelem¬szemlé¬letével – szól
•    Aktuális események: törvénytelen újonco-zás és adó¬szedés
•    Elõzményei, „rokonai” irodalmunkban:    Berzsenyi: Magyarokhoz
•    Kisfaludy Károly: Mohács
•    Kisfaludy Sándor: Somló
•    Kölcsey: Rákos

•    Legfontosabb fogalmai: Isten, balsors, bûnök, szabadság, haza

•    Szerkezete:  I. és VIII. keret
o    II., III.: a szép múlt
o    Szimmetriatengely:  a 4. versszak                – „Hajh, de...” (majd fordított          párhuzam – khiazmus)    
o    IV–VII.: a keserves múlt, mely a                      jelenig ér  (a vers csúcs-                          pontja a 7. versszak)
•    De: „megbûnhõdte már e nép” – érvel


•    A tudatos versépítést a rímszerkesztés „hídformája” is jelzi         (l. SZAUDER J.):
•    


•    Költõi eszközök

•    Ünnepélyes jelzõk (hõs, vad, büszke, szent)
•    Láttató képek, szóalkotások (hamv-veder, csont¬halmok)
•    Ellentétek (bérc–völgy, vár–kõhalom, öröm–halál)
•    Visszakapcsolások (pl. bérc, szép, haza, török)
•    Alliteráció (Bécsnek büszke vára), anafora (Hányszor..., hányszor), paradoxon (nem lelé honját a hazá-ban)
•    metafora, inverzió (tengerén kínjának)
•    Ritmusa: trocheusi (sok spondeus), de érezhetõ az ütemhangsúlyos 3/4/3/4 tagolás is – ennek alapján bimetri-kusnak tekinthetjük
•    A strófák szótagszáma és rímképlete:
o    7/6/7/6    a/b/a/b
o    Fontos a nép – tép rímpár (Lásd: Rákóczi-nóta)

 
 
•    Vanitatum vanitas
•    (1823)

 
•    A vers írása: a Himnusz utáni hónapokban (A vers keltezése: 1823. február–április)

•    A cím jelentése: „hiúságok hiúsága”

•    Jellemzi a verset az értékfosztás gesztusa – az élet értelmetlenségének tudata
•    Tisztáz(hat)atlan: mi volt Kölcsey költõi indítéka


•    Minták, elõzmények

•    Bölcs Salamon szövege:
    a Prédikátor Könyve

•    A sztoikus filozófusok:
•    Seneca
•    Marcus Aurelius (szó szerinti egyezések)


•    Goethe: Vanitas! Vanitatum vanitas!


•    A vers szerkezete

•    Az elsõ versszak: összefoglaló érvényû:
o    „minden épül hitványságon”

•    A II–VIII. versszak katalógusként gyûjti össze a nagynak vélt történelmi alakokat, értékeket és eszményeket – s kideríti mindrõl, hogy kisszerû, törpe

•    A legfõbb szervezõ erõ itt a metaforikus ellentétpárok halmozása
•    Feltûnõ az igék hiánya
•    A nominális mondatok idõtlenséget, minden korra érvényes tanulságot sugallnak

•    Feltûnõ módon uralják a verset a személy-nevek (mint jelképek, mint értékhordo-zók) – Nagy Sándor, Napóleon, Szókratész, Attila, Mátyás, Cato, Zrínyi, Platón, Arisz-totelész, Pheidiász, Xenophón, Démoszthe-nész

•    A metafora másik fele – az értéktelenség,
•    a mulandóság  kifejezõje: pára, buborék, kakasviadal, bohóság, kártyavár, légállít-mány, berovátkolt kõdarab, szivárvány

•    A földi léttel a 2., a 7. és 8. versszak, a törté-nelmi erõkkel és az erkölcs, a filozófia és a mûvészet nagyjaival a 3–6. versszak „számol le”

•    III.  A vers  9. és 10. szakasza elismétli az alapgondolatot, általánosít, keretbe foglal
•    „Bölcs az, mindent ki megvet” (...)
•    „Légy, mint szikla rendületlen,
•    Tompa nyúgodt érezetlen,
•    S kedv emel vagy bú temet,
•    Szépnek s rútnak húnyj szemet:”

•    Ritmusa trochaikus
•    Rímképlete: a,b,a,b,c,c,d,d
    8,7,8,7,8,8,7,7

•    Parainesis Kölcsey Kálmánhoz

 
•    Keletkezése: 1834–1836
•    Megjelenése: 1837-ben az Athenaeumban folytatásokban
•    Címzettje: Kölcsey Kálmán, a költõ unoka-öccse (késõbb a szabadságharc katonája)

•    Témája, mûfaja
•    (= intelem, buzdítás)
•    Célja: az erény útjait megmutatni, jelezve a konfliktusokat, a dilemmákat is

•    Mi az élet célja?

•    „az élet fõ célja – tett”
•    „Tehát tégy! S tégy minden jót, ami tõled telik...”
•    A tett, a cselekvés célja a közösség – „a tár-saságban született ember nem önmagáé”
•    Az emberiség iránti elvont szeretet a kisebb közösség, a haza iránti szeretetben fejezõd-het ki –  „Szeresd a hazát! Boldog leszesz, ha a férfikor napjaiban e szavakat úgy fo-god érthetni, úgy fogod érezhetni, mint kell. Hazaszeretet egyike a kebel tiszteletre leg-méltóbb szenvedelminek”
•    „Fáradj a hazáért, s nem tenmagadért; így nem leszen okod panaszkodni.”
•    „Kinek szívében a haza nem él, az számû-zöttnek tekintheti magát mindenhol; s lelké-ben üresség van, mit semmi tárgy, semmi érzet be nem tölt.”

•    Mi módon valósíthatjuk meg?

•    „Minden erény önáldozattal jár, feláldo-zásával pillanatnyi kényünknek...”

•    „Tudományt  a munkás élettel egybekötni: ez a feladás, mire a köztársaság férfiának törekedni kell.”


•    „Törekedjél ismeretekre!   ... de sok ismeret után kapkodás könnyen oda viszen, hogy címmel és színnel elégedjünk meg”

•    „Meleg szeretettel függj a hon nyelvén!”

•    „Tiszteld s tanuld más mívelt népek nyelvét is.”
•    „Hírt és dicsõséget vadászni hiúság.”

•    Fontos erények: a bátorság, a szerénység, a szónoki tudás, az ítélõerõ, az önálló gondol-kodás képessége

•    Milyen akadályokra számíthatunk?
•    „ellenség s ellenkezés nélkül az egész természetben semmi sincs”

•    Milyen eredményeket remélhetünk?
•    csak részleges, relatív eredményeket
•    „Ki boldogságot vadász, árnyékot vadász.”
•    „Érzékeny szívnek több fájdalom jut, (...) érzéketlen sem jót, sem rosszat nem érezhet.”
•    „Teljesített kötelesség  (...) nyugalmat tenyészt.”

•    A Parainesis szerkezete
•    általánosság      konkrétum
•    részlet      újra általános szint

•    Stílusa
•    Rendkívüli igénnyel csiszolt, jól tagolt,  dinamikus szöveg
•    A szentenciaszerû tételmondattal való indítást metaforák, hasonlatok teszik érzékletessé
•    A figyelmet ébren tartják a nyugodt, kinyilatkoztató s a feszült belsõ vitát sejtetõ részletek

 
•    Utolsó korszaka. A Zrínyi-versek

 
•    Szobránci dal   Zrínyi dala (1830)
•    A nemzethalál réme – a herderi jóslat
•    Váteszvers –  önostorozó bírálat – a nega-tívumok fölemlítésével cselekvésre akar serkenteni

•    A „korcs vér”, „gyáva faj” jelzõs szer-kezetek nem ódaiak,  a csapongó érzel-mek a cím „dal” megjelölését tagadják
•    Terjedelme nagyobb, mint az epigram-mában szokásos, de összefogottsága, csattanója alapján van benne valami epigrammatikus
•    „Hol van a hon...?
•    „Hol van a bérc..? – a vándor kérdéseire a költõ felel (a vándor kérdéseiben a fogalmak térben és idõben nagy távolsá-gokat fognak át)
•    A költõ válasza a látszat és a tartalom közti ellentétrõl szól
•    „Hol van  a nép?”
•    „Névben él csak, többé nincs jelen.”
•    A vers ritmusa trochaikus

•    A vándor és a költõ párbeszéde után a költõ és a könyörtelenül ítélõ Sors dialógusa a Zrínyi második éneke (1838)

•    Mindkét vers jellemzõje a költõi gonodolat-menet párbeszédbe foglalása – drámai monológnak is tekinhetjük

•    Közös a két versben az expresszív stílus, a kemény, erõteljes szóhasználat








•    Zrínyi második éneke         (1838)

•    Mintegy folytatása az elõzõ költeménynek
•    Sötétebb, keserûbb (l. az eltelt nyolc év eseményei:  lemondása a követi megbízatás-ról, az országgyûlés berekesztése, politikai perek stb.)  
•    Párbeszéd a könyörtelen Sorssal, a Végzettel
•    A külsõ veszélyeztetettség mellett a belsõ bajok („a vad csoport, mely rá dühödve támad, / Kiket nevelt, öngyermeki”)
•    A Sors döntései megfellebbezhetetlenek – a könyörgésben ott bujkál mégis némi remény – A „hûv anya”, ha megmarad, „teremnek tán jobb fiak, s védvén állják körül”

•    A nyelvi forma a romantikus érzelem hordozója (hatásos szóösszetételek – végveszély, õrcsillag –, erõs érzelmi-, indulati töltésû képek – vérkönnyel ázva)

•    A szerkesztés zártsága, világossága, logikája klasszicista
•    A versszakok zárása szentenciaszerû

•    Az utolsó versszak ítélete: a bûnökért bûnhõdni kell – az utolsó sorok már-már lírai rekviemként hangzanak

•    Verselés: jambikus, hatodfeles és négyes jambusi sorok váltják egymást; a strófát záró sor ötös jambus







 
 
•    Vörösmarty Mihály

 
•    „Mit tudtok ti hamar halandó emberek,
•    Ha lángképzelõdés nem játszik veletek?”
•    kérdezi legnagyobb romantikusunk Tün-dérvölgy c. elbeszélõ költeményében
•    1825:     a reformkor kezdete
•    a Zalán futása
•    1836:    Szózat – „ha mást soha nem írt volna … ezen egy mûvével is hervadhatatlan koszorút körített homlokára”(KOSSUTH)

•    Életének állomásai: 1800. Pusztanyék (Kápolnásnyék) – Székesfehérvár – Pest (Perczel család) – Börzsöny (ETELKA) – Görbõ (1823, a megyék ellenállása) – Pest (Tudományos gyûjtemény, Koszorú, Akadémia) – 1843: CSAJÁGHY LAURA – 1848: képviselõ – Debrecen – Szeged – Arad – Nagyvárad – Baracska – Nyék – Pest, 1855. (temetése tüntetés az önkényuralom ellen)
•    Bár eredendõen lírai alkat, elbeszélõ költeményekkel indul  –  Az olvasók igénye: a múlt dicsõségét bemutató eposz
•    A Zalán futása a honfoglalók bátorságát állítja szembe a  „tehetetlen korral”
•    Forrás: ANONYMUS
•    „Nagyra törõ tehetõsb fiaid hallgatnak-e szómra?”
•    A lírai, elégikus és ódai hang erõsebb a tisztán epikainál
•    Az idill: a deli Hajna és a kacagányos Ete szerelme
•    Tragikus – és lírai – a reménytelen szerelembe belepusztuló délszaki tündér története
•    Nyelve: a megújított nyelv diadala
•    A nemzeti múlt lelkesítõ példáit idézi a Cserhalom (1825) és az Eger (1827)
•    A csodás elem, a romantikus tündér¬világ, a meseszerûség a döntõ a Tündérvölgy (1826) és A délsziget c. elbeszélõ költe-ményekben

•    Az enyészet képeit látjuk A két szomszédvár (1831) egymást pusztító két családja – a Sámson és a Káldor család – történetében. (BERZSENYI: „kannibáli mû”)


•    Szózat   (1836)

•    Megírásának körülményei: az ország-gyûlés berekesztése, többek bebörtön-zése
•    A sokat javított kézirat változatlan versszakai a keretversszakok (a 20. századi emigrációs korok idején e sorok még mélyebb értelmet nyertek)
•    A „nagyszerû halál” – nagyméretû? magasztos? (inkább az elõbbire gondolt a költõ)
•    A legfõbb üzenet: a rendületlen hûség

•    A Guttenberg-albumba (1839) ódai emelkedettségû epigramma a könyv-nyomtatás 400. évfordulóján
•    Az éj és a napfény, az erõszak és béke, a népzsaroló dús és a nyomorú pórnép ellentétpárjain a haladás és ellenségei-nek világméretû viadala – melynek végeredménye, ha az igazság gyõzel-mét hozza – a könyvek elérték céljukat


•    Gondolatok a könyvtárban (1844) c.

•    verse a kétség és a remény közt inga-dozik; mint ötletre, a könyvek eredeti anyaga s a papírlapokra írt eszmék ellentétére épül
•    „Országok rongya, könyvtár a neved!”
•    Az emberiség történelmét mint örö-kös körforgást szemléli

•    A kétségek közepette a mégis-remény:
o    „Mi dolgunk a világon? Küzdeni
o    erõnk szerint a legnemesbekért”
 
•    Elemzések a Szózatról

 
•    Szózat (1836)

•    Zenéjét EGRESSY BÉNI szerezte 1843-ban
•    Megírásának körülményei: az ország-gyûlés berekesztése, többek bebörtön-zése
•    Versformája: skót balladaforma (8x 6a 8x 6a) – izgatottságot, feszültséget hordó forma; az ütemhangsúlyos és idõ-mértékes ritmus ellentétes hatása

•    Szerkezet
•    Az elsõ és utolsó két versszak ünnepélyes felhívás a nemzet egészéhez
•    3–5.: a múlt (ÁRPÁD, HUNYADI, RÁKÓCZI)
•    6–7.: a jelen (él a nemzet, mely az emberiség része)
•    8–12.: a jövõ – az élet és halál lehetõsége
o    bizakodás (ész, erõ, akarat) s aggódás („az ember millióinak szemében gyászköny ül”)

•    Összevetve a Himnusszal: hasonló a keret, az említett történelmi események
•    Eltérés: a Himnuszban több a vallásos elem, a szenvedés képei vannak túlsúlyban, a menekvést isteni kegye-lemtõl várja a költõ; itt lát saját emberi erõt a jövõhöz

•    Kovács Gábor Dénes elemzésében a szerkezeti mozzanatokat vizsgálja
–    klasszicizáló, keretes szerkezet
–    buzdító felütés, majd rezignáltság
–    a kezdet és vég, a bölcsõ és a sír metonimikus szembeállítása
–    retorikus pontosság
–    idõsíkok szerinti strukturáltság
•    –„apáid vére folyt” – kapcsolat a múlt cselekvõ szereplõi s a mindenkori utód közt
–    erkölcsi tartást sugárzó ellentét: „megfogyva bár, de törve nem”
–    alternatívák: „kér éltet vagy halált”
–    a remény: a rendíthetetlen honszeretet

•    Tóth Dezsõ szerint a Szózat nagy költõi fordulata: a magyar nemzet a népek hazájá-nak tagjaként, a magyar múlt az egész emberi történelem részeként jelenik meg

•    Szörényi László szerint a Szózat üzenete, hogy a magyarság problémáit csak európai – ill. világ- – összefüggéseiben lehet megol-dani
•    A nemzethalál veszélye a legerõsebb érv az élet mellett

•    Szegedy-Maszák Mihály:  a múlt, a jelen és a jövõ – jog a boldogabb jövõre


 
 
•    A szabadságharc után írt rapszódiái

 
•    VÖRÖSMARTY 1848-ban két verset írt: a Szabad sajtó címût (márc. 15–16.) és a Harci dalt (nyáron)

•    49 után egyszerre „õsz lett és öreg”


•    Az öreg Vörösmarty

•    1849 õszén írt két verse: Emlékkönyvbe („Setét eszmék borítják eszemet”) és az Átok („Görgeinek híják a silány gazembert, / Ki e hazát eladta cudarúl”)

•    1850: egyetlen verse az


•    Elõszó

•    A cím magyarázata: a forradalom elõtt írt Három rege elé szánta – a reformkori emlékek felidézése
•    Kulcsfogalom: az idõ
•    Öt idõsík (mind más költõi hangnemmel):
•    a reformkori készülõdés és bizakodás – a tavasz képeivel  – „Zöld ág” – idilli hangulat
•    a forradalom rövid pillanatai (4 sor)
„Hallottuk a szót. Mélység és magasság
Viszhangozák azt. S a nagy egyetem Megszünt forogni egy pillanatig.”
•    a megtorlás ádáz pillanatai, rémá-lomszerrû látomás (elhamvadt városok, szétszaggatott népek, végyfagylaló keze, bõszült szörnyeteg, csonthalmok)
•    „Most tél van és csend és hó és halál.” (poliszindeton)  Nemes Nagy Ágnes szerint a magyar irodalom  egyik legsúlyosabb sora
•    „Majd eljön a hajfodrász, a tavasz, … Jókedvet és ifjúságot hazud” a vers az új – de hazug – tavasz eljöt-tével zárul

•    1853: egyetlen töredéke: Mint a földmûvelõ

•    Utolsó befejezett verse


•    A vén cigány    (1854. júl.–aug.)

•    Önmegszólító vers, rapszódia
•    A vén cigány = az idõs költõ metaforája
•    A kezdõ strófa s a refrén bordalkeretet ad
•    Központi szervezõ elv: a „sírva vigadás”

•    Egyre tragikusabb s nagyobb méretû képek térben és idõben (kozmikus dörömbölés, elfojtott sóhajtás, zokogó malom stb.)

•    A szöveg intenzív jellege a számtalan asszociációs lehetõségbõl adódik (Pl. „kenyéren és vizen” – a bebörtönzöttek; „odalett az emberek vetése” – a munkálkodás jutalma stb.

•    A magyarság ügye és az emberiség ügye összekapcsolódik (a nemzeti panasz és az õsi mítoszok együtt)

•    A vízözön tragédiájából azonban az újrakezdés kötelessége is következik

•    A szenvedély mélypontja után az irraci-onális „csak¬azértis” remény szólal meg:
•    „Lesz még egyszer ünnep a világon”

•    1855-ben temetése: tüntetés az önkényuralom ellen

 
•    Szerelmi lírája

 
•    Vörösmarty reménytelen ifjúkori szerelme Perczel Etelka (lásd: Zalán futása), a beérke-
•    zett költõ, a férfi Vörösmarty szerelme és felesége: Csajághy Laura.

•    Néhány további szerelmes verse:


•    A merengõhöz (1843)

•    „Egész világ nem a mi birtokunk;
•    Amennyit a szív felfoghat magába,
•    Sajátunknak csak annyit mondhatunk.”

•    S még egy epigramma Laurának, két évvel késõbb: Nem fáradsz-e...
•    „Nem fáradsz-e reám mosolyogni, ha csüggedek, és ha
•    Megszédít a gond, tûrni szeszélyeimet?
•    Nagy feladás vár rád: fiatal szívednek erényét
•    Tenni napúl megtört életem árnya fölé.”
 
•