• Drámái történelmi témájúak, átmenetet képeznek a klasszicizmus és a romantika közt
• Hatott rá Schiller és Shakespeare

• Fõ mûve: a Bánk bán
• (1815, 1819, 1820)

• (bemutatója: 1833, Kassán)
• Témája: történelmi (1213) és saját korához szóló (analóg viszonyok)
• Forrásai: Bonfini és Heltai
  • Mintái: Shakespeare, Schiller, Sturm und Drang
• Fogadtatása: vegyes; Arany jónak tartja, Vörös­marty inkább elmarasztalja, Széchenyi szerint: „esztelenség”, „rossz, veszedelmes tendencia”; az elsõ magasz-taló kritika 1840-ben Erdélyi Já­nostól
  •  

Expozíció: két csoport

• A bonyodalom két szálon fut:
  • politika (nemzeti sérelmek, jobbágy-helyzet)
  • magánélet (Melinda elcsábításának terve és elcsábítása)

• Egyéb írásai: Ziska (1813), Jeruzsálem pusztulása (1814) és versek

• „Ha a madár látja, hogy hasztalan esik fütyörészése, élel­mérõl gondoskodik, és – elhallgat”

• Erkel operája

• Egressy librettója eltér az eredetitől – nagyobb súlyt kap benne a magánéleti, és kisebbet a közéleti (Petur, a békétlenek, Tiborc) szál

• Bánk szerepére 1940-ben két változat (tenor és bariton), 1953-tól csak tenor

• A harmadik felvonás elsõ képe a Tisza partján, Melinda gyermekével a folyóba veti magát

• A negyedik felvonás
• Pásztorsíp – a halott Melindát és gyermekét hozzák

• Az elsõ felvonás

• Melinda és két bátyja – Mikhál és Simon – bemutatása (spanyol menekültek)

• Petur a békétlenek élén

• Bánkot Petur hívta haza
  • A jelszó: Melinda

• Bánk szem- és fültanúja Ottó udvarlásának
• Bánk viselkedése, visszahúzódása nehezen érthetõ
• Bánk hallja Gertrudis szavait – amint öccsét a csábításra biztatja

• A második felvonás

• A békétlenek megbeszélése
• Bánk leszereli a pártütést
• Biberach – kétkulacsos bajkeverõként – figyelmezteti Bánkot a Melindát fenyegetõ veszélyre

• A harmadik felvonás

• Bánk és Melinda kétségbeesett szóváltása
• Tiborc panasza és Bánk szaggatott monológja

• Az intrikus teljesítette a feladatát – Ottó megöli Biberachot

• A negyedik felvonás

• Bánk és Gertrudis összecsapása

• Mikhál, Melinda és a kis Soma szavai, sorsa Gertrudis gonoszságát illusztrálják

• Melinda zavaros szavai Opheliát juttatják eszünkbe
• Melinda zavartságában is az igazság kimondója, eszerint Gertrudis „koronák bemocskolója”, hiszen királyházban bordélyt nyitott

• Bánk tettének megítélését – a rá fegyvert emelõ – Gertrudis tetteit, bûneit felmérve kell mérlegelni

•  
  • Az ötödik felvonás

• a cselekmény helyszínét tovább tágítva fellazítja a drámai történést (mint Bánk, Endre is messzirõl érkezik; Melindát, Peturt a szín-falak mögött – valahol messze – ölik meg, híradásból értesülünk errõl) 

• Logikátlan  a király ítélkezése
  • Mi magyarázza ezt?
    • fél a király az országos lázadástól?
    • elfogadja Bánk érvelését?
    • arra gondol, Bánk kellõen megbûnhõdött már?

• A Bánk Bán keletkezése és forrásai

• Bárány Boldizsár kifogásai:  a dráma nyelvében sokallja azindulatszavakat szerinte nem kellõen indokolt Gertrudis megölése (Ottót indokoltabb lenne)

• A történeti források

• Kálti Márk Képes Krónikája, A Thuróczi-krónika

• Antonio Bonfini

• A történet szépírói feldolgozásai

• Cseri Péter: Ottó címû elbeszélése
• (benne a Melinda név)

• A cenzúra az elõadást nem,
  • de a kinyomtatást engedélyezte

• 1848. március 15-én este a Bánk bánnal ünnepel a forradalmi Pest

• A Bánk bán jellemei
  • A fõhõst, Bánkot méltóság és  fojtott tûz jellemzi; széles látókörû, érzékeny, tör­vény­tisztelõ, visszafogott, olykor túlságosan is megfontolt, tépelõdõ ember; õszinte, féltõ sze­relmes férj, vívódó lélek, fele­lõs „nagyúr”, passzivitása olykor érthetetlen, konf­lik­tusa a hûség konfliktusa
  • Bizonytalansága a családi sérelem és a nemzeti sérelem összefonódásából következõ késleltetéssel függ össze: „Mint vándor a hófúvásokban, lelkem úgy ingadoz”
  • Passzivitásának megnyilvánulásai: nem csap le Ottóra az I. felvonásban; a királynõ hívására megy Gertrudishoz; a tõrt nem õ emeli fel, hanem Gertrudis
  • Gyilkossá válásában szerepet kap a visszafojtott indulat

• Gertrudis: ellenfele és ellenpontja Bánknak; a hatalom mániákusa, erõs akaratú, aktív, elszánt,  erõs egyéniség, több vonatkozás-ban õ az események mozgatója; viselke-dése felemás: „nem egészen érhetõ”; kér-dés: milyen mérték­ben bûnös (a családi életében, hivatalában, nemzetisé-gében megalázott Bánkot õ teszi gyilkos-sá)
• „Meghalni – nem királyi székben – ah”

• Endre bizonyára nemeslelkû; egyébként kidolgozatlan

• Petur: nagy indulatú, súlyos egyéniség, de Bánknál szû­kebb látókörû, egysíkúbb jel-lem; beszéde nyers, erõ­teljes: „csont­jaimmal meráni gyerekek fognak tekézni”

• Ottó: elkényeztetett, gyáva kéjenc, „bíboros gazember”, beszéde tétova, udvarlása mesterkélt

• Biberach: embergyûlölõ, ravasz, cinikus intrikus; beszéde kétértelmû, olykor szellemes; félszívvel segíti urát és cinkos­társát: „Ott van a haza, hol a haszon”

• Melinda: érzékeny, okos, hûséges (férjénél mintegy húsz évvel fiatalabb)
• „Pokolbeli tûz ége csontjaimban”
• „Én bûntelen vagyok”

• Tiborc:  patriarchális kapcsolatban van Bánk­kal (életét men­tette meg)
• Az érdekegyesítés gondolatát az õ sze­mélye közve­títi: „de adhatsz-é hát mindenik szûkölkö­dõnek?”
  • Panasza – körülményes mondataival – az utolsó érv Bánknak a számonkéréshez

• Izidóra „az ész hibádzik, a fejecske kong”  

• Erőteljes, archaikus, lényegében nyelvújítás előtti szókincset használ (szókincse kb. 3000 szó)
• Archaikus a szenvedõ igealakok használata pl. meglopattatik, megcsalattatik, öszveron-tatik

Képek-alakzatok

• Pl. ellentét:
• A célod nem, de módjaid utálom

• túlzás (hiperbola):
• Nincs a teremtésben vesztes, csak én

• A világot egyik pólusától / másikáig

• metafora: tündéri láncok